Derek Jacobi

Derek George Jacobi 1938. október 22-én látta meg a napvilágot a londoni Leytonstone-ban. Egyszerű középosztálybeli családban nőtt fel, és boldog gyerekkora volt annak ellenére, hogy akkoriban javában dúlt a második világháború. A helyi megyei középiskolába járt, ahol tagja lett a Leyton futballcsapatnak, illetve az iskolai színjátszó körnek is. Tizennyolc éves korában már ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemre. Ezen a méltán híres egyetemen olyan világhírű színészek végeztek, mint Trevor Nunn és Ian McKellen (Gyűrűk Ura-trilógia). Jacobi már fiatalon megcsillogtatta tehetségét, így lehetősége nyílt olyan világhírű karaktereket alakítani, mint II. Edward és Hamlet. A fiatal Jacobi tehetségét elsőként Laurence Olivier fedezte fel. Olivier felkérésére hazatért szülőhazájába, ahol a Nemzeti Színház tagja lett. 1994-ben Londonban kiemelkedő színházi életpályájáért lovaggá ütötték. Később a dán lovagrenddel is kitüntették. A színész szülővárosában, London északi részén él, egy viktoriánus kori házában. Párkapcsolatairól, magánéletéről 2006-ig szinte semmit sem lehetett tudni. Még ebben az évben felvállalta másságát, ezáltal törvényesen összeházasodhatott Richard Clifford színésszel. 1965-ben mutatták be első filmszerepét az Othellóban. Ebben az időben még a színházi szerepléseket részesítette előnyben a filmezéssel szemben. Talán ezért is érthető, hogy következő filmjére, A három nővér (1970) című brit filmdrámára 5 évet kellett várni. 1973-ban egy méltán híres filmben, A sakál napja című angol–francia krimiben kapott egy kisebb epizódszerepet. Ettől kezdve egyre gyakrabban vállalt filmes szerepléseket, viszont a színházat sem hagyta el, és egyre jobban kivívta az elismerést a színpadon. A televíziót 1976-ban hódította meg, amikor az Én, Claudius című tévésorozatban a dadogós, rángatózó császárt alakította. Ezzel az alakításával úgy megalapozta hírnevét, hogy 1977-ben BAFTA-díjjal jutalmazták. A következő években olyan filmekben szerepelt, mint a Hamlet (1980) és A Harmadik Birodalom belülről (1982). 1982-ben Anthony Hopkins oldalán szerepelt A Notre Dame-i toronyőr tévéfilmes változatában. 1988-ban ismét Hopkinsszal szerepelt együtt A tizedik című amerikai televíziós filmben. Ezért a munkájáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Emmy-díjjal jutalmazták. 2000-ben a világhírű Gladiátor című filmben Gracchus karakterét alakította olyan színészek oldalán, mint Russell Crowe, Connie Nielsen és Joaquin Phoenix. 2010-ben A király beszéde című alkotásban Cosmo Lang canterburyi érsek szerepét játszotta el.