John Clements

Sir John Selby Clements, CBE (1910. április 25. – 1988. április 6.) angol színész és producer volt, aki színházban, televízióban és filmen egyaránt dolgozott. Clements a St Paul's Schoolba, majd a Cambridge-i Egyetem St John's College-ába járt, ezt követően Nigel Playfairrel dolgozott együtt, majd néhány évet Ben Greet Shakespeare-társulatában töltött. Első színpadi fellépésére 1930-ban került sor. 1935-ben Clements megalapította az Intimate Theatre-t Palmers Greenben, amely egyszerre volt repertoárszínház és bemutató-színház. Csaknem 200 darabban szerepelt, és számos darabot mutatott be a West Enden színészként, igazgatóként és producerként egy személyben. 1933-ban filmes pályafutását is elkezdte. 1966 és 1973 között a Chichester Festival Theatre művészeti igazgatója volt. Feleségül vette Kay Hammond színésznőt, és együtt arattak kritikai sikert a színpadon Noël Coward Magánélet (Private Lives) című darabjának 1945-ös West End-i felújításával. 1952-ben mindketten szerepeltek Clements saját darabjában, A boldog házasságban (The Happy Marriage), amely Jean-Bernard Luc Le Complexe de Philémon című művének adaptációja volt. Clements alakította Edward Moulton-Barrettet a Robert and Elizabeth című musicalben, amely a Wimpole Street-i Barrettek sikeres feldolgozása volt. Mostohafia John Standing színész. Filmszínészként John Clements akkor vált ismertté, amikor Victor Saville rendező őt választotta Ralph Richardson partnerének a South Riding (1938) című filmben. A két színészt később a nagy sikerű A négy toll (1939) című filmben egyesítették újra. Ezt követően Clements filmes pályafutása némileg szakaszossá vált, bár számos brit háborús filmet forgatott az Ealing Studiosnak és a British Aviation Picturesnek, mint például a Convoy (1940), a Ships with Wings (1942), a Tomorrow We Live (1943), valamint a jugoszláv partizánvezért, Milosh Petrovitchot alakította az Undercover (1943) című filmben. Kaméleon-szerepet kapott (mint ügyész tábornok) a Gandhi (1982) című filmben. Clements 1956-ban a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (CBE) kitüntetést kapta, 1968-ban pedig lovaggá ütötték.