Michael Douglas

Michael (Kirk) Douglas karrierje jó példa arra, hogyan lehet túlszárnyalni a szülők hírnevét. Édesapja, Kirk Douglas ugyanis híres filmcsillag volt az '50-es, '60-as években. Diana Douglas, leánykori nevén Dill, pedig brit színésznő volt. Kettőjük házassága csak nyolc évig tartott, de Michael bevallása szerint ez nem viselte meg a gyermekkorát, hiszen szülei békében váltak el, és a nyarakat hosszú éveken át mindig apjával tölthette. Édesanyja később újraházasodott Connecticutban. Michael itt nőtt fel, és itt végezte el a Choate Rosemary Hall fiúiskolát. Ezután Kaliforniába ment, a Santa Barbara-i Egyetemen tanult drámát, ahol Danny DeVito volt a szobatársa. Kettejük között szoros barátság alakult ki, és számos filmben dolgoztak együtt. Michael apja segített fiának kiépíteni a filmes világhoz szükséges kapcsolatokat, annak ellenére, hogy korábban nem támogatta őt a színészi pályán. Néhány jelentéktelen mellékszerep után első említésre méltó alakítását a Hail, Hero! (1969) című filmben nyújtotta, amiért Golden Globe-jelölést kapott. A szintén háborúellenes, hippi közegben játszódó Lepergetett élet (1971) című filmben apjával dolgozott együtt. Ezt követően is sikerült szerepeket kapnia olyan filmekben, mint a Napoleon és Samantha (1972) vagy a When Michael Calls (1972). A színészkedés mellett Michael producerként is kipróbálta magát. Apja volt annak idején Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének megfilmesítési jogutódja. Michael hosszas kérlelés után végül lehetőséget kapott egy nagyobb projekt megvalósítására, és egy örök klasszikust vitt vászonra olyan színészekkel, mint Danny DeVito, Christopher Lloyd vagy Jack Nicholson. Michael Douglas a Száll a kakukk fészkére (1975) című film producereként Oscar-díjat kapott. Michael Douglas azonban jobban érezte magát a kamerák előtt, ezért visszatért a vászonra olyan filmekben, mint a Kóma (1978) vagy a Kína szindróma (1979). A nyolcvanas évektől kezdve több filmben is feltűnt DeVito oldalán: A smaragd románca (1984), A Nílus gyöngye (1985), A rózsák háborúja (1989). Ez idő tájt sikerült bezsebelnie egy újabb Oscar-díjat és egy Golden Globe-díjat is a Tőzsdecápák (1987) című klasszikusban nyújtott alakításáért. A nyolcvanas évek végére ő volt az egyik legjobban fizetett hollywoodi filmcsillag. Emellett nem hagyott fel a filmgyártói karrierjével sem: 1988-ban megalapította a Stonebridge Entertainment Inc. stúdiót, amellyel több filmet is készített. Michael Douglasről a bulvársajtó azt híresztelte, hogy óriási szexuális étvággyal rendelkezik, amire a Diana Douglastől való válása adott okot, hiszen 23 év házasság után a hölgy arra hivatkozott, hogy Michael mániákusan követeli az együttléteket. Ezt a képet több híres filmje is alátámasztani látszik: Végzetes vonzerő (1987), Elemi ösztön (1992), Zaklatás (1994). A válása után Catherine Zeta-Jonest, a nála 25 évvel fiatalabb brit színésznőt vette feleségül. Douglas komoly, tekintélyt sugárzó szerepekben is megállta a helyét olyan filmekben, mint a Szerelem a Fehér Házban (1995), a Traffic (2000) vagy a Tőzsdecápák: A pénz nem alszik (2010). Emellett könnyedebb vígjátékokban is feltűnt: Ne szólj száj! (2001), Apósok akcióban (2003), Én, a nő és plusz egy fő (2006). Michael Douglas két Oscar- és három Golden Globe-díj, valamint számos további filmes díj tulajdonosa.