Kate Harbour

1971-ben születtem, és egy csodálatos faluban, Nether Heyfordban nőttem fel. Négyévesen kezdtem táncolni, és gyakran felléptem az iskolai vagy helyi ünnepségeken. Az egyik kedvenc emlékem, amikor a „Halfway up the Stairs” dalt énekeltem az osztályom előtt, Kermit the Frog kézibábommal. Ebből a kis fellépésből született meg a „The Muppet Show” iránti egyre növekvő lelkesedésem. 8 évesen kezdtem a Tringben található Arts Educational Schoolba járni, ahol a fő hangsúly a balettoktatáson volt. A színház szeretete akkor született meg bennem, amikor 12 évesen megkaptam az „első egér” szerepét a Royal Festival Ballet „Diótörő” előadásában a Royal Festival Hallban, ahol előadásonként mintegy 2000 néző előtt léptünk fel! Ezután a Central School of Ballet-be jártam, amelyet a néhai Christopher Gable alapított és vezetett. A harmadik évfolyamon az iskola társulatával turnéztam a „World on Fire” című produkcióval. A turnézás nagyszerű tapasztalat volt, de sosem fogom elfelejteni, amikor Warminsterben kizártam magam a szállásomból! Túlságosan is belemerültem a beszélgetésbe a helyi gurkha katonákkal egy-egy sör – vagy inkább három – mellett. Miután felkapaszkodtam a hátsó kapun, és beugrottam a nyitott ablakon, rájöttem, hogy az igazgató feleségének hálószobájába léptem be, aki eléggé megrökönyödött. Ennek ellenére meglepően higgadt maradt, míg őszinte bocsánatot kértem tőle, és próbáltam kihátrálni a ruhásszekrényén keresztül! Az első profi színpadi munkám Maggie the Cow hátsó felének eljátszása volt a Watford Palace-ban. Mindig jó alulról kezdeni, és onnan felfelé haladni! Ezután csatlakoztam az NYMT-hez egy edinburgh-i fesztiválszezonra. Akkor fedeztem fel a „nagymama-hangomat”! Jonny Lee Miller partnereként léptem fel Bertolt Brecht „Kaukázusi krétakör” című művében, Grusinia nagymama és más szerepek megformálójaként. Az NYMT abban az évben a „Jézus Krisztus Szupersztár” – vagyis inkább a „Joseph, a csodálatos színes szélesvágású álomkabát” – című darabot is bemutatta, amelyben Jude Law is fellépett! Kiváltság volt számomra, hogy néhány elképesztően tehetséges emberrel dolgozhattam együtt a színházban. Nem utolsósorban akkor, amikor bekerültem Cameron Macintosh „Twist Olivér” című produkciójába, melyet Sam Mendes rendezett. Együtt dolgozhattam a különböző „Fagin”-okkal és az összes „Nancy”-vel! Ezután lecseréltem a fűzőmet egy másik Cameron-produkcióra, a „Martin Guerre”-re. Ennek a produkciónak azonban az az emlék maradt meg bennem leginkább, amikor Craig-Revel Horwood arckifejezését néztem, míg próbáltam tökéletesíteni a koreográfiáját szegecses csizmában!