Francis Blanche

François Jean Blanche, ismertebb nevén "Francis Blanche" (1921. július 20. – 1974. július 6.) francia színész, énekes, humorista és író volt. Az 1950-es és 1960-as években rendkívül népszerű alakja volt a színpadnak, a rádiónak és a filmvilágnak. Két lánya, Barbara és Dominique, alkotóként dolgoznak, stúdiójuk Eze-ben található. Blanche művészcsaládban született, amelynek tagjai főként színészek voltak—köztük apja, Louis Blanche, és nagybátyja, Emmanuel Blanche, aki festő volt. Középiskolai tanulmányait tizennégy évesen fejezte be, ő volt akkoriban a legfiatalabb Franciaországban, aki ezt elérte. Az 1940-es és 1950-es években Blanche Robert Dhéry színtársulatának, a Les Branquignols-nak volt tagja, akikkel együtt szerepelt az Ah! Les belles bacchantes című filmben, melynek főszereplői Robert Dhéry, Colette Brosset (Dhéry akkori felesége) és Louis de Funès voltak; a filmet Jean Loubignac rendezte 1954-ben. Blanche Pierre Dac-kal alkotott humorpárost, amelyet leginkább a Le Sâr Rabindranath Duval című jelenetről ismernek, amely egy hamis és képtelen indiai látnokot és gurut parodizált (1957). Létrehoztak egy szintén rendkívül népszerű és hasonlóan abszurd rádiósorozatot is, amely egy roppant valószerűtlen kémkedési és összeesküvés-történetre épült, Malheur aux barbus címmel, amelyet a Paris Inter sugárzott 213 részben 1951 és 1952 között. Ugyanezt a cselekményt és a szereplőket az Europe 1 keltette új életre Signé Furax címmel, amely nem kevesebb mint 1034 napi epizódot ért meg 1956 és 1960 között. Mindkét sorozat hatalmas közönségsikert aratott a televízió előtti korszakban. Blanche híres volt az általa sugárzott telefonos beugratásokról is, amelyekben a hallgatóságot azzal szórakoztatta, hogy a legképtelenebb helyzeteket is hihetővé tudta tenni. Verseket írt, és 673 dal szövegét szerezte. Színpadon fellépett a Tartuffe és a Néron című darabokban, 1955-ben pedig a Chevalier du Ciel című operettben, amelyet Luis Mariano írt, a Gaîté-Lyrique színházban. Blanche sikeres filmes karriert is folytatott, mind színészként, mind forgatókönyvíróként. Egy zord fejű német ezredest ("Obersturmführer Schulz") alakított Brigitte Bardot oldalán a Babette hadba indul (1959) című filmben. Ő volt Georges Lautner francia filmrendező egyik kedvelt színésze, és eljátszotta Maître Folace szerepét (egy kétes hírű ügyvédet, aki egy színes egyéniségű alvilági bandát tanácsol) a Tontons flingueurs (1963) című filmben. Blanche feltűnt Boris Vassilief Les Barbouzes (1964) című filmjében is. Szívesen parodizálta a klasszikus zenét, híres műveket alakítva át, mint például Schubert "Die Forelle" (A pisztráng) című dalát, amelyet egy kissé pikáns, bolondos történetté formált egy tizenhat éves romantikus lányról, aki annyira megszállottja Schubert dalának, hogy a zongorán játszva élő pisztrángot szül. Hasonlóan alakította át Beethoven 5. szimfóniáját egy hosszú és igencsak ismétlődő zenei dicshimnusszá, amely a ruhacsipeszt és annak kitalált feltalálóját, Jérémie-Victor Opdebecet ünnepli. Blanche 52 éves korában halt meg szívinfarktusban, kezelés nélkül hagyott 1-es típusú cukorbetegség hátterében. Az Eze-i temetőben nyugszik.