Raymond Huntley

Horace Raymond Huntley (1904. április 23. – 1990. június 15.) angol színész volt, aki az 1930-as évektől az 1970-es évekig tucatnyi brit filmben szerepelt. Feltűnt az ITV Upstairs, Downstairs című korabeli drámasorozatában is, ahol a családi ügyvédet, a pragmatikus Sir Geoffrey Dillont alakította, valamint más televíziós produkciókban is, mint például a Wodehouse Playhouse ("Romance at Droitwich Spa" epizódjában) 1975-ben. Huntley 1904-ben született Kings Nortonban, Worcestershire-ben (mai napig Birmingham egyik elővárosa), és 1922. április 1-jén debütált színpadon a Birmingham Repertory Theatre-ben, A Woman Killed with Kindness című darabban. Londoni bemutatkozása 1924. február 22-én következett a Court Theatre-ben, As Far as Thought can Reach címmel. Ezt követően Edmund Blake-től vette át Drakula gróf szerepét Hamilton Deane Drakula-adaptációjának turnéelőadásában, amely 1927. február 14-én érkezett meg a londoni Little Theatre-be, majd átkerült a nagyobb Duke of York's Theatre-be. Még abban az évben felkérték, hogy a szerepet a Broadwayn is eljátssza (John L. Balderston lerövidített forgatókönyvében), de mivel visszautasította, a szerepet helyette Bela Lugosi kapta meg. Huntley azonban részt vett a Deane–Balderston-darab amerikai turnéelőadásában, amely 1928 és 1930 között az amerikai keleti partot és a középnyugati régiót járta be. „Drakula gróf szerepét mindig is fiatalkori könnyelműségnek tekintettem" – emlékezett vissza 1989-ben. Drakula után 1931. február 23-án debütált a Broadwayn a Vanderbilt Theatre-ben, The Venetian Glass Nephew című darabban. Az Egyesült Királyságba visszatérve számos West End-i fellépése közé tartozott a The Farmer's Wife (Queen's Theatre, 1932), a Cornelius (Duchess Theatre, 1935), a Bees on the Boat Deck (Lyric Theatre, 1936), a Time and the Conways (Duchess Theatre, 1937), a When We Are Married (St Martin's Theatre, 1940), a Rebecca (Queen's Theatre, 1940; Strand Theatre, 1942), a They Came to a City (Globe Theatre, 1943), a The Late Edwina Black (Ambassadors Theatre, 1948), az And This Was Odd (Criterion Theatre, 1951), a Double Image (Savoy Theatre, 1956), az Any Other Business (Westminster Theatre, 1958), a Caught Napping (Piccadilly Theatre, 1959), a Difference of Opinion (Garrick Theatre, 1963), Az eszményi férj (Garrick Theatre, 1966), a Getting Married (Strand Theatre, 1967), a Soldiers (New Theatre, 1968) és a Separate Tables (Apollo Theatre, 1977). Flora Robson oldalán szerepelt a Black Chiffon Broadway-produkciójában is (48th Street Theatre, 1950). Huntley-t gyakran öntelt bürokrata vagy más tekintélyt sugárzó szerepekben osztották, és állandó szereplője volt a brit filmeknek is; számos alkotásban tűnt fel, köztük a The Way Ahead, az I See a Dark Stranger, a Passport to Pimlico és A Dam Busters – Az áttörés című filmekben. Későbbi éveiben a televízión keresztül vált ismertté Sir Geoffrey Dillon szerepében, a Bellamy család ügyvédjeként az LWT népszerű 1970-es évekbeli sorozatában, az Upstairs, Downstairsban. Huntley 1990-ben halt meg a londoni Westminster Hospitalban. A New York Times nekrológjában ezt írta: „Hosszú karrierje során a színész bírókat, bankvezetőket, egyházi embereket, bürokratákat és más tekintélyt sugárzó alakokat játszott. Szükség esetén komolyan is tudta ábrázolni ezeket a figurákat, de a komédiákban természetes, szikár előadásmódját olyan mértékig fokozta, hogy az általa alakított karakter már egyenesen gúny tárgyává vált, mint egy önelégült szélhámos."