Willem Dafoe

Willem Dafoe már gyermekkorában élénk érdeklődést mutatott a filmezés iránt, és egészen fiatalon csatlakozott a Milwaukee székhelyű kísérleti színházhoz, a Theatre X-hez. 1977-ben New Yorkba költözött, ahol az avantgárd drámatársulat, a The Performance Group színészeként tevékenykedett. Feleségével, Elisabeth LeCompte rendezővel együtt pedig megalapította a The Wooster Group nevű alternatív színházi társulatot. A komor és félelmet keltő tekintetéről ismert színész többnyire negatív szereplőként tűnt fel a filmvásznon. Egyik legjobb alakítása az Élni és meghalni Los Angelesben (1985) című filmben az aljas alvilági bűnöző, Eric Masters megformálásához köthető. Karrierjének fordulópontját Oliver Stone 1986-os filmje, A szakasz jelentette, melyért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára is jelölték. 1988-ban pályafutásának talán két legjelentősebb szerepét kapta: Scorsese megosztó filmjében, a Krisztus utolsó megkísértésében, valamint Alan Parker Lángoló Mississippi című alkotásában, ahol egy FBI-ügynököt alakított. Ezt követően egy újabb Oliver Stone-filmben, a Született július negyedikén-ben (1989) kapott szerepet, de emlékezetes alakítást nyújtott az 1996-os Az angol beteg, a kultikus Amerikai pszicho (2000), valamint A vámpír árnyéka (2000) című filmekben is, mely utóbbiért másodszor is Oscar-díjra jelölték. Néhány kevésbé sikeres film után Willem Dafoe visszatért a karrierjét mindvégig meghatározó erős szerepekhez, és az utóbbi időkben olyan kiváló alkotásokban láthatta őt a nagyközönség, mint A harag tüze (2013), A nimfomániás 2. rész (2013), a Csillagainkban a hiba (2014) vagy A Grand Budapest Hotel (2014).