Ugo Tognazzi

Ottavio "Ugo" Tognazzi (1922. március 23. – 1990. október 27.) olasz színész, rendező és forgatókönyvíró volt. Vittorio Gassman, Nino Manfredi, Marcello Mastroianni és Alberto Sordi mellett az olasz filmvígjáték egyik legjelentősebb alakjának tartják. Tognazzi az észak-olaszországi Cremonában született, gyermekkorát azonban több helyen is töltötte, mivel apja egy biztosítótársaság utazó tisztviselőjeként dolgozott. 1936-ban visszatért szülővárosába, ahol egy húsipari üzemben helyezkedett el, és idővel könyvelői posztig jutott. A második világháború alatt behívták katonának, majd az 1943. szeptember 8-i fegyverszünet után hazatért, és rövid ideig a Fekete Brigádokhoz csatlakozott. A színház és a színészet iránti szenvedélye már fiatal korában kialakult, és a háború idején is szervezett előadásokat katonatársai számára. 1945-ben Milánóba költözött, ahol Wanda Osiris színtársulatához került. Néhány évvel később megalapította saját, sikeres varietészínházi társulatát. 1950-ben Tognazzi Mario Mattoli Gascogne-i kadétok című filmjében debütált a filmvásznon. A következő évben megismerkedett Raimondo Vianellóval, akivel sikeres vígjáték-duót alkottak a frissen alapított RAI televízió (1954–1960) számára. Show-jaik, amelyek néha szatirikus tartalmat is hordoztak, az olasz televíziózás első betiltott programjai közé tartoztak. Az Il Federale (A fasiszta, 1961) című, Luciano Salce rendezte film sikeres szereplése után Tognazzi az úgynevezett commedia all'italiana (olasz vígjáték stílus) egyik legismertebb alakjává vált. Együtt dolgozott az olasz filmipar legjelentősebb rendezőivel, köztük Mario Monicellivel (Barátaim), Marco Ferrerivel (A nagy zabálás), Carlo Lizzanival (La vita agra), Dino Risivel, Pier Paolo Pasolinivel (Ólistálló), Ettore Scolával, Alberto Lattuadával, Nanni Loyjal, Pupi Avatival és másokkal. Tognazzi néhány filmjét maga is rendezte, köztük az 1967-es A hetedik emelet című alkotást, amelyet bemutattak a 17. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Olaszországban jól ismert színész volt, és számos jelentős nemzetközi filmben is szerepelt, amelyek más országokban is hírnevet szereztek neki. Roger Vadim Mark Hand, a Fogóember szerepére szerződtette Tognazzit a Barbarella (1968) című filmben. A karakter kimenti Barbarellát (Jane Fonda) a rátörő harapós babáktól, majd a mentés fejében azt kéri tőle, hogy szeressék egymást – a régimódi módon, nem pedig a jövőjükre jellemző pszicho-kardiopatikus úton. 1981-ben elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Cannes-i Filmfesztiválon a Bernardo Bertolucci rendezte Egy nevetséges ember tragédiája című filmért. Bár pályafutása során főként az olasz filmiparban dolgozott, Tognazzit talán leginkább Renato Baldi szerepéért ismerik, akit egy Saint-Tropez-i éjszakai klub meleg tulajdonosaként alakított az 1978-as francia vígjátékban, a Bolondos madárkalitkában, amely az Egyesült Államokban valaha bemutatott legnagyobb bevételű idegen nyelvű film lett. Tognazzi élete során több kapcsolatban is élt: felesége volt Margarete Robsahm színésznő, később pedig Franca Bettoia. Három különböző nőtől négy gyermeke született: fiai, Ricky Tognazzi (sz. 1955) és Gianmarco Tognazzi (sz. 1967) színészek; egy másik fia, Thomas Robsahm (sz. 1964) norvég filmrendező és producer; lánya, Maria Sole Tognazzi (sz. 1971) pedig filmrendező.