Totò

Totò eredeti neve Antonio Clemente volt, Nápoly egyik szegény negyedében született, a szicíliai Anna Clemente és a nápolyi Giuseppe De Curtis márki törvénytelen fiaként. „Il principe della risata” (a nevetés hercege) becenéven ismert olasz komikus, film- és színházi színész, író, énekes és dalszerző volt, akit a 20. század egyik legnagyobb olasz művészének tartanak. Bár elsősorban komikus színészként vált népszerűvé, drámai szerepei, versei és dalai is jelentős kulturális örökséget képviselnek; stílusa, valamint visszatérő poénjai és mozdulatai mára Olaszországban általánosan ismert, mém-szerű fogalommá váltak. Komikus színészként Totò a Commedia dell'Arte hagyományának örököseként tartják számon, és gyakran hasonlítják olyan alakokhoz, mint Buster Keaton vagy Charlie Chaplin. Már 15 évesen kisebb színházakban lépett fel komikusként, „Clerment” álnéven. Korai repertoárja főként Gustavo De Marco figuráinak utánzásából állt. Az első világháborúban katonaként szolgált, majd visszatért a színészethez, hogy kialakítsa stílusának jellegzetes elemeit. 1937-ben debütált a filmvásznon a „Fermo con le mani” című filmben, ezt követően még 96 filmben szerepelt, melyek közül sokat még ma is gyakran sugároz az olasz televízió. Kiterjedt filmes karrierje során Totò gyakorlatilag korának valamennyi jelentős olasz színészével együtt dolgozhatott. Felejthetetlen alakját - jellegzetesen szabálytalan arcával (amelyet egy kamaszkori baleset okozott) és egyedi képességével, hogy testét bábuszerűen ízekre szedje - hamarosan széles körben megismerték, komikus jelenetei pedig az olasz kultúra részévé váltak. Totò 69 éves korában, egy sor szívroham után halt meg Rómában. Rendkívüli népszerűsége miatt három temetési szertartást is tartottak: az elsőt Rómában, a másodikat és harmadikat Nápolyban. Totò szülőházát nemrégiben nyitották meg a nagyközönség számára múzeumként.