Ellen Burstyn

Ellen Burstyn (született Edna Rae Gillooly néven; 1932. december 7.) amerikai színésznő. Összetett női sorsokat megjelenítő drámai alakításairól ismert, munkásságát számos elismerés díszíti, köztük egy Oscar-díj, egy Tony-díj és két Primetime Emmy-díj, így ő az egyik azon kevés előadó közül, akik elnyerték a színészi „hármas koronát". Emellett BAFTA-díjjal és Golden Globe-díjjal is büszkélkedhet. Burstyn 1957-ben debütált a Broadwayn a Fair Game című darabban, majd 1975-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó Tony-díjat a Same Time, Next Year című előadásért. Az Oscar-díjat legjobb női főszereplőként Martin Scorsese Alice nem lakik itt többé (1974) című romantikus drámájában, Alice Hyatt özvegy szerepéért kapta. További Oscar-jelölt szerepei közé tartozik Az utolsó mozielőadás (1971), Az ördögűző (1973), a Same Time, Next Year (1978), a Feltámadás (1980) és a Requiem egy álomért (2000). Egyéb jelentős filmjei közé tartozik a Harry és Tonto (1974), az Amerikai paplan (1995), a Ya-Ya nővérek titkos szövetsége (2002), a W. (2008), a Csillagok között (2014), Az öröklét szerelmesei (2015) és az Egy nő darabjai (2020). Primetime Emmy-díjat kapott vendégszerepéért az NBC Esküdt ellenségek: Different Osztály című jogi drámasorozatában (2009), valamint mellékszerepéért a USA Network Political Animals című politikai minisorozatában (2013). Egyéb Emmy-jelölt szerepei közé tartozik a Pack of Lies (1988), a Mrs. Harris (2005), a Big Love (2008), a Draft Day és a Padlásvirágok (mindkettő 2014), valamint a Kártyavár (2016). 2000 óta az Actors Studio, egy New York-i színésziskola társelnöke. 2013-ban felvették az American Theatre Hall of Fame-be színpadi munkásságáért.