Michael Gambon

Sir Michael John Gambon (1940. október 19. – 2023. szeptember 27.) ír-angol színész volt. Gambon Laurence Olivier oldalán kezdte pályafutását, a Royal National Theatre egyik alapító tagjaként. A hat évtizedet felölelő karrierje során háromszor kapott Olivier-díjat és négyszer BAFTA TV-díjat. 1998-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte a színjátszás terén végzett munkájáért. Gambon számos William Shakespeare-mű színpadi feldolgozásában szerepelt, például az Othellóban, a Hamletben, a Macbethben és a Coriolanusban. Tizenháromszor jelölték Olivier-díjra, amelyet háromszor is elnyert: A Chorus of Disapproval (1985), A View from the Bridge (1987) és Man of the Moment (1990) című előadásokért. 1997-ben David Hare Skylight című darabjával debütált a Broadwayn, amiért Tony-díj jelölést kapott a legjobb színész kategóriában. Gambon filmes debütálása az Othello (1965) volt. Egyéb jelentős filmjei közé tartozik A séf, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989), A galamb szárnyai (1997), A tanú (1999), Gosford Park (2001), Amazing Grace (2006), A király beszéde (2010), Kvartett (2012) és Victoria és Abdul (2017). Gambon feltűnt Wes Anderson filmjeiben is, mint A víz alatti élet Steve Zissouval (2004) és A fantasztikus Mr. Fox (2009). Szélesebb körű ismertséget Albus Dumbledore szerepével szerzett a Harry Potter filmsorozatban 2004 és 2011 között, Richard Harris helyét véve át, aki 2002-ben elhunyt. Televíziós munkájáért négy BAFTA-díjat kapott: The Singing Detective (1986), Wives and Daughters (1999), Longitude (2000) és Perfect Strangers (2001). Emellett két Primetime Emmy-jelölést is szerzett a Path to War (2002) és az Emma (2009) című produkciókért. Gambon egyéb jelentős munkái közé tartozik a Cranford (2007) és A fatális üresedés (2015). 2017-ben megkapta az Irish Film & Television Academy életműdíját. 2020-ban a 27. helyen szerepelt az The Irish Times Írország legnagyobb filmszínészeit felsoroló listáján.