Macaulay Culkin

Macaulay Carson Culkin néven született 1980. augusztus 26-án; amerikai színész, aki John Hughes 1990-es nagy kasszasikerével, az Reszkessetek, betörők!-kel vált híressé, és hamarosan a kilencvenes évek egyik legismertebb gyerekszínészévé lépett elő. Ezután az Only the Lonely következett, valamint főszerepet kapott a széles körben elismert Kedvesem, Vidalia-ban, mindkettő 1991-ben készült. Culkin visszatért a hírnevét megalapozó Kevin szerepéhez a Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban (1992) című folytatásban, amely szintén jól teljesített a kasszáknál. Ezt követően addigi munkáitól eltérő, drámai fordulatot vett a pályája: a sötét hangvételű, felkavaró A jó fiú (1993) című filmben egy súlyosan zaklatott lelkű kisfiút alakított. Culkin ezután is folyamatosan dolgozott: még egy filmben szerepelt abban az évben, a következőben pedig három produkcióban tűnt fel – A diótörő (1993), Törleszd, apám! (1994), A könyvbirodalom (1994), valamint a címszerepben a Kis Richie (1994) –, mielőtt a húszas évei elején visszavonultabb pályára lépett, s csak alkalmanként vállalt szerepeket, más alkotói lehetőségeket keresve. A kétezres évek elején Culkin visszatért a színészethez. Főszerepet kapott a Madame Melville című színdarabban, amely 2000-ben nyílt meg Londonban, majd a következő évben New Yorkba (az Off-Broadway-re) került. Első felnőttkori filmszerepe a Party Monster (2003) volt, amelyben a gyilkos hírnevű partiorganizátort, Michael Aliget alakította. Ezt szorosan követte a Saved! (2004) című vígjáték, melyben egy középiskolás fiút játszott, akinek a nővére vakbuzgó keresztény. Későbbi filmjei közé tartozik a Sex and Breakfast (2007), a The Wrong Ferrari (2011), Adam Green Aladdinja (2016) és a Changeland (2019). Ezzel egy időben televíziós munkákat is vállalt, feltűnt többek között a Will & Grace-ben (2003), a Foster Hall-ban (2004), a Kings-ben (2009), a Dollface-ben (2019), az American Horror Story-ban (2021) és a The Righteous Gemstones-ben (2022). Kölcsönadta hangját a Robot Chicken (2001–) című sorozathoz, és önmagát alakította a The Jim Gaffigan Show-ban (2015–16). Culkin más alkotói területeken is kipróbálta magát. Megírta a Junior (2005) című regényét, amely egy fiatal sztár és apja megromlott kapcsolatáról szól; bár a mű látszólag fikció, sok hasonlóságot mutatott Culkin saját, apjával való viszonyával. Belekóstolt a zenébe is: megalapította a Pizza Underground nevű együttest, amely a Velvet Underground dalait adta elő, ám a szövegeket humoros módon pizzás témára írták át. A Pizza Underground 2014-ben egy rövid turnén is részt vett. 2017-ben Culkin létrehozta a Bunny Ears nevű komikus weboldalt és a hozzá kapcsolódó podcastot, amely a wellness- és életmódmárkákat parodizálta szatirikus hangvételben.