Jimi Hendrix
James Marshall "Jimi" Hendrix (született Johnny Allen Hendrix néven; 1942. november 27. – 1970. szeptember 18.) amerikai gitáros, énekes és dalszerző volt. Sokan minden idők egyik legnagyobb és legnagyobb hatású gitárosának tartják. 1992-ben, együttesével, a Jimi Hendrix Experience-szel együtt beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, amely intézmény szerint ő "vitathatatlanul a rockzene történetének legnagyobb hangszeres muzsikusa".
Hendrix 15 évesen kezdett gitározni. 1961-ben belépett az amerikai hadseregbe, de a következő évben leszerelték. Nem sokkal ezután Clarksville-be, majd Nashville-be, Tennessee államba költözött, és a Chitlin' Circuit-on kezdett fellépni, ahol helyet kapott az Isley Brothers kísérőzenekarában, később pedig Little Richarddal dolgozott együtt, akivel 1965 közepéig maradt kapcsolatban. Ezután Curtis Knighttal és a Squires-szal játszott.
Hendrix 1966 végén Angliába költözött, miután az Animals basszusgitárosa, Chas Chandler lett a menedzsere. Néhány hónapon belül megalapította saját együttesét, a Jimi Hendrix Experience-t (a ritmusszekcióban Noel Redding basszusgitárossal és Mitch Mitchell dobossal), és három brit top tíz slágert is elért: "Hey Joe", "Purple Haze" és "The Wind Cries Mary". Az Egyesült Államokban az 1967-es Monterey Pop Festival-on nyújtott fellépése után lett híres. Harmadik és utolsó nagylemeze, az Electric Ladyland (1968) lett a legnagyobb kereskedelmi sikert elérő albuma, és az egyetlen, amely az amerikai Billboard 200 lista élére került. A világ legjobban megfizetett rockmuzsikusaként Hendrix volt a fő fellépő az 1969-es Woodstock Festival-on és az 1970-es Isle of Wight Festival-on. 1970 szeptemberében, 27 éves korában halt meg Londonban, barbiturát okozta fulladás következtében.
Hendrixet az amerikai rock and roll és az elektromos blues inspirálta. Előszeretettel használt magas hangerőn és erősítésen hajtott, túlvezérelt erősítőket, és nagy szerepe volt abban, hogy a korábban nem kívánt, visszacsatolásból (feedback) eredő hangzások népszerűvé váljanak. Ő volt az egyik első gitáros, aki széles körben alkalmazott hangszín-módosító effektpedálokat a mainstream rockban, mint például a fuzz torzítást, az Octaviát, a wah-wah-t és az Uni-Vibe-ot. Elsőként használt sztereofón fázishatásokat felvételeken. Holly George-Warren, a Rolling Stone munkatársa így nyilatkozott: "Hendrix úttörő szerepet vállalt a hangszer elektronikus hangforrásként való használatában. Előtte is voltak gitárosok, akik kísérleteztek a visszacsatolással és a torzítással, de Hendrix ezeket és más effekteket egy kontrollált, folyamatos, saját nyelvvé formált, amely éppolyan személyes volt, mint az a blues, amellyel elindult."