Daniel Day-Lewis

Sir Daniel Michael Blake Day-Lewis (született 1957. április 29-én) angol és ír színész. Sokan minden idők egyik legnagyobb színészének tartják, elsősorban szerzői filmekben megformált excentrikus karaktereinek intenzív method acting alakításairól ismert. Számos elismerés birtokosa, köztük rekordot jelentő három Oscar-díj a legjobb férfi főszereplő kategóriában, valamint négy BAFTA-díj, három Screen Actors Guild-díj és két Golden Globe-díj. 2014-ben lovaggá ütötték a színművészet terén szerzett érdemeiért. Londonban született és nevelkedett, tehetsége már a National Youth Theatre-nél megmutatkozott, mielőtt felvették volna a Bristol Old Vic Theatre School-ba, ahol három évig tanult. Hagyományos képzése ellenére method színészként tartják számon, aki szerepei iránt állandó elhivatottságot és alapos kutatómunkát tanúsít. Féltve őrzi magánéletét, ritkán ad interjút, és nyilvános szereplései is igen ritkák. Day-Lewis a nyolcvanas évek elején főként színház és film között ingázott, csatlakozott a Royal Shakespeare Company-hoz, ahol eljátszotta Romeo Montague-t a Rómeó és Júliá-ban, valamint Fuvolást a Szentivánéji álom-ban. 1989-ben a londoni National Theatre-ben a Hamlet címszerepét alakította, ám egy előadás közepén elhagyta a színpadot, miután összeomlott abban a jelenetben, amikor Hamlet apjának szelleme megjelenik előtte – ez volt utolsó színpadi fellépése. A Gandhi (1982) és A lázadás (1984) című filmekben nyújtott mellékszerepei után áttörést jelentő alakításaival aratott elismerést a Szép reménységek (1985), a Szoba kilátással (1985) és A lét elviselhetetlen könnyűsége (1988) című filmekben. Három Oscar-díjat nyert a legjobb férfi főszereplő kategóriában: Christy Brown alakításáért a Az én bal lábam-ban (1989), az olajmágnás Daniel Plainview szerepéért a Vérző olaj-ban (2007), valamint Abraham Lincoln megformálásáért a Lincoln-ban (2012). Oscar-jelölést kapott továbbá Az apám nevében (1993), a New York bandái (2002) és A Fantomszál (2017) című filmekért. Egyéb jelentős filmjei közé tartozik Az utolsó mohikán (1992), Az ártatlanság kora (1993), A salemi boszorkányok (1996) és A bokszoló (1997). Kétszer is visszavonult a színészettől: először 1997 és 2000 között, amikor Olaszországban cipészinasnak állt, majd 2017 és 2024 között. 2025-ben főszerepet vállalt és társforgatókönyvíróként közreműködött az Anemone című filmben, amelyet fia, Ronan rendezett.