Allan Edwall

Allan Edwall (1924. augusztus 25. – 1997. február 7.) svéd színész, rendező, író, zeneszerző és énekes volt, aki Svédországon kívül leginkább Ingmar Bergman filmjeiben eljátszott kisebb szerepeiről vált ismertté, mint például a Fanny és Alexander (1982) esetében. A legnagyobb közönséget a skandináv országokban szerezte magának Astrid Lindgren gyermektörténeteinek film- és tévéfeldolgozásaiban nyújtott szerethető alakjaival. 1949 és 1952 között a stockholmi Királyi Színművészeti Akadémián tanult. Hosszú pályafutása során több mint 400 alkotásban szerepelt. Az 1974-es, 10. Guldbagge-díjkiosztón elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Emil hirtelen haragú apja, Anton Svensson szerepéért az Emil és a kismalac című filmben. 1984-es filmjét, az Åke és világát a 14. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválra is beválasztották. Saját maga írta dalaiban gyakran a társadalmi igazságtalanságokat vette célba. Zenéje a népzenéhez hasonló, gyakran hegedűt és harmonikát használt. 2006-ban, már posztumusz, svéd Grammy-díjat nyert. Edwall egyben színházat is birtokolt, a stockholmi Teater Brunnsgatan Fyrát, amelyet 1986-ban vásárolt meg, és 1997-ben, prosztatarák okozta haláláig üzemeltetett (a színházat ma Kristina Lugn lánya, Martina Montelius vezeti). Ő volt az apja Mattias Edwall fotósnak és Måns Edwall (1960–2016) rendezőnek, színésznek és zenésznek. Színésztársa, Erland Josephson így írt róla az Expressenben a halála után: "Furcsa ember volt. De a mindenségit, sikerült úgy furcsának lennie, hogy az egyetemes érvényű maradjon!"