Sergio Castellitto

Sergio Castellitto (született 1953. augusztus 18-án) olasz színész, filmrendező és forgatókönyvíró. Sergio Castellitto 1953-ban született Rómában, molisei és abruzzói szülők gyermekeként. Miután 1978-ban végzett a Silvio D'Amico Nemzeti Színművészeti Akadémián, színpadi pályafutását az olasz köztulajdonú színházakban kezdte Shakespeare Szeget szeggel című drámájával a Teatro di Romában, majd más darabokban is szerepet vállalt, mint például Brecht Anyájában, A velencei kalmárban és Giordano Bruno Candelaio című művében. A Teatro di Genovában Tuzenbach szerepét vitte színre Csehov Három nővérében, illetve Jean szerepét Strindberg Júlia kisasszonyában, mindkettőt Otomar Krejka rendezésében. Az elkövetkező években olyan színpadi produkciókban is fellépett, mint az L'infelicità senza desideri és a Piccoli equivoci a spoletói Festival dei Due Mondin. Szerepelt Neil Simon Zöldbékés lakosztálya című darabjában is. Színházi évei alatt számos híres színésszel dolgozott együtt, köztük Luigi Squarzinával, Aldo Trionfóval és Enzo Muziival. Castellitto filmes pályafutása 1983-ban kezdődött, amikor Marcello Mastroianni és Michel Piccoli oldalán szerepelt Luciano Tovoli A halottak hadseregének tábornoka című filmjében. Számos filmben szerepelt még, például Felice Farina Sembra morto...ma è solo svenuto című alkotásában, Ricky Tognazzi Piccoli equivocijában és Carlo Verdone Stasera a casa di Alice című filmjében. Igazán ismertté Francesca Archibugi A nagy tök és Giuseppe Tornatore A csillagkészítő című filmjeivel vált. A nyolcvanas évek végén Castellitto több olasz televíziós minisorozatban is feltűnt, köztük az Un siciliano in Sicilia (1987), a Cinque storie inquietanti (1987), a Piazza Navona (1988), a Cinéma (1988) és a Come stanno bene insieme (1989) című produkciókban. Szerepelt továbbá a Victoire, ou la douleur des femmes (2000) című minisorozatban is. A sikert A família, Az utolsó csók, Caterina a nagyvárosban, Anyám mosolya, A recept és különösen a Ne mozdulj! című filmek hozták meg számára, ez utóbbit felesége, Margaret Mazzantini írta. Más filmekben is szerepet vállalt, például Marco Bellocchio Il regista di matrimoni és Gianni Amelio La stella che non c'è című alkotásaiban. Franciaországban Castellitto játszotta a férfi főszerepet Jeanne Balibar oldalán Jacques Rivette Va savoir (2001) című filmjében. Legutóbbi jelentős színészi teljesítménye a Pio atya: A csodák embere volt, ami vitathatatlanul pályafutásának meghatározó szerepe. Az első film, amelyet rendezett, a Libero Burro volt, ezt követte a Ne mozdulj!. Az antagonista, Miraz király szerepét játszotta A Narnia Krónikái: Caspian herceg című filmben. Legutóbbi rendezői munkája a Kétszer született volt, amelyet a Torontói Filmfesztiválon (2012) mutattak be, ahol az angol nyelvű sajtó nagy része nem fogadta jól. Legutóbb Castellitto az In Treatment című televíziós sorozatban tűnt fel Giovanni szerepében. Castellitto felesége Margaret Mazzantini, négy gyermekük van, közülük egyik Pietro, aki maga is színész és filmrendező.