Jacques Dufilho
Jacques Dufilho francia színész, 1914. február 19-én született Bègles-ben (Gironde, Franciaország), és 2005. augusztus 28-án hunyt el Ponsampère-ben (Gers, Franciaország).
Franciaország délnyugati vidékéről származó Jacques Jacques-Gabriel Dufilho eredetileg mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd Párizsba költözött, hogy a festészet és a szobrászat iránti szenvedélyének éljen. Itt ismerkedett meg Charles Dullinnal, a színházi világ nagy alakjával, aki átadta neki a színpad iránti szenvedélyét, és aki mellett 1951-ben Agnès Capri társulatában debütált a kabaré-színházban. Jacques Dufilho ezután jelenetekkel kezdte pályáját, mielőtt a mozivászon felé fordult volna. 1939-ben részt vett Marc Allégret "Le Corsaire" című filmjének forgatásában, amely azonban félbeszakadt. Ez azonban nem szegte kedvét, hiszen két évvel később már favágót alakított André Zwobada "Croisières Sidérales" című nagyjátékfilmjében.
Ezt követően a színész sorra kapta a filmszerepeket, de a nagyközönség csak 1949-ben, Jean Devaivre "La Ferme des Sept Péchés" című filmjében figyelt fel rá igazán. Jacques Dufilho a színpadon is helytállt: első fellépése Dosztojevszkij "A Karamazov testvérek" című drámájának André Barsacq rendezte változatában volt. A második világháború kitörésekor Jacques Dufilho a 2. huszárezred kötelékében szolgált, közelebbről a 29. gyaloghadosztály felderítő csoportjában, szolgálataiért 1998-ban a Becsületrenddel tüntették ki. 1953-ban Molière "Az orvos akarata ellenére" című darabjában lépett fel Jean-Pierre Darras rendezésében. A következő évben ismét André Barsacq-al dolgozott együtt a Théâtre de l'Atelier-ben, Jean Anouilh "Colombe" című művében. Emellett folytatta filmes karrierjét is, így 1956-ban szerepelt Jean Delannoy "Marie-Antoinette, Franciaország királynője" című alkotásában. Ugyanabban az évben, ugyanezzel a rendezővel forgatta a "Notre-Dame de Paris"-t is.
1961-ben és 1962-ben Jacques Dufilho ismét színpadra lépett André Barsacq oldalán, Marcel Aymé "Les Maxibules" és Molière "A fösvény" című darabjaiban. A színész nagy hatást keltett "A gondnok" című előadásban is, amely Harold Pinter angol drámájának, "The Caretaker"-nek az adaptációja volt. 1978 újabb fordulópontot jelentett Jacques Dufilho pályáján: Pierre Schoendoerffer "A Rák-Dobos" (Le Crabe-Tambour) című filmjében nyújtott alakításáért, amelyben a főgépészt játszotta, César-díjjal jutalmazták a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 1980-ban Adrien Dussart szerepét alakította Claude Sautet "Egy rossz fiú" (Un mauvais fils) című filmjében, amiért másodszor is elnyerte ugyanezt a César-díjat. A színházban 1988-ban Molière-díjjal tüntették ki alakításáért Herb Gardner "Je Ne Suis Pas Rappaport" című darabjában, amelyet Georges Wilson rendezett. Az évek során Jacques Dufilho olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Louis Malle, Claude Chabrol, André Hunebelle, Yves Robert és sokan mások. 1999-ben szerepelt François Dupeyron "C'est Quoi La Vie?" című filmjében, amiért újabb César-jelölést kapott. A televízióban a "Une Femme Innocente" című filmben nyújtott alakításáért Sept d'Or-díjjal jutalmazták, mint a legjobb színészt. 2003-ban jelent meg önéletrajza "Les Sirènes Du Bateau-Loup" címmel a Fayard kiadó gondozásában.
A színész 2005. augusztus 28-án, 91 éves korában hunyt el Ponsampère-ben, miután eljátszotta utolsó szerepét Pierre Schoendoerffer "Odaát, egy király a felhők felett" (Là-haut, un roi au-dessus des nuages) című filmjében.