Laurence Olivier

Laurence Kerr Olivier, Baron Olivier, OM (1907. május 22. – 1989. július 11.) angol színész és rendező volt, aki pályatársaival, Ralph Richardsonnal, Peggy Ashcrofttal és John Gielguddal együtt meghatározó alakja volt a 20. század közepének brit színpadi életének. Pályafutása során filmekben is dolgozott, több mint ötven mozis szerepet játszott el. Karrierje késői szakaszában televíziós szerepeivel is jelentős sikereket ért el. Családjának nem voltak színházi kapcsolatai, de Olivier apja, aki lelkész volt, úgy döntött, hogy fiából színésznek kell lennie. Egy londoni színiiskola elvégzése után Olivier az 1920-as évek végén egymást követő színészi munkákon keresztül tanulta meg a szakmát. 1930-ban érte el első jelentős West End-i sikerét Noël Coward Magánélet című darabjában, és ugyanebben az évben szerepelt először filmben is. 1935-ben egy híres Romeo és Júlia-előadásban lépett fel Gielgud és Ashcroft oldalán, és a évtized végére már elismert sztárnak számított. A 1940-es években Richardsonnal és John Burrell-lel közösen az Old Vic társigazgatója volt, és nagy tekintélyű társulattá fejlesztette azt. Itt legünnepeltebb szerepei közé tartozott Shakespeare III. Richárdja és Szophoklész Oidipusza. Az 1950-es években Olivier független színész-igazgatóként dolgozott, de színpadi karrierje mélyponton volt, mígnem 1957-ben csatlakozott az avantgárd English Stage Companyhoz, hogy eljátssza a főszerepet A komédiásban – ezt a szerepet később filmen is megformálta. 1963-tól 1973-ig ő volt Nagy-Britannia Nemzeti Színházának alapító igazgatója, egy állandó társulatot vezetve, amely számos leendő sztárt indított el pályáján. Saját szerepei közé tartozott itt a főszerep az Othellóban (1965) és Shylock szerepe A velencei kalmárban (1970). Olivier filmjei közé tartozik az Üvöltő szelek (1939), a Rebecca (1940), valamint egy Shakespeare-filmtrilógia, amelyben színészként és rendezőként is közreműködött: V. Henrik (1944), Hamlet (1948) és III. Richárd (1955). Későbbi filmjei közé tartozott A halász cipői (1968), a Gyilkos játék (1972), a Maratoni férfi (1976) és A Brazíliából jött fiúk (1978). Televíziós szerepei közé tartozott A Hold és a fillér (1960) egy feldolgozása, a Utazás az éjszakába (1973), a Szerelem a romok között (1975), a Macska a forró bádogtetőn (1976), a Brideshead újra (1981) és a Lear király (1983). Olivier elismerései közé tartozott a lovaggá ütés (1947), az élethosszra szóló nemesi rang (1970) és a Merit-rend (1981). Képernyős munkásságáért négy Oscar-díjat, két BAFTA-díjat, öt Emmy-díjat és három Golden Globe-díjat kapott. A Nemzeti Színház legnagyobb nézőterét róla nevezték el, emlékét pedig a Laurence Olivier-díjak őrzik, amelyeket évente a Society of London Theatre ad át. Háromszor házasodott: 1930-tól 1940-ig Jill Esmond színésznővel, 1940-től 1960-ig Vivien Leigh színésznővel, majd 1961-től haláláig Joan Plowright színésznővel élt házasságban.