Philippe Noiret

Philippe Noiret (1930. október 1. – 2006. november 23.) francia filmszínész volt. Noiret Lille-ben született, Lucy (Heirman) és Pierre Noiret, egy ruhaipari cég képviselőjének fiaként. Középszerű tanuló volt, több elit párizsi iskolába is járt, köztük a Lycée Janson de Sailly-be. Miután többször is elbukott az érettségi vizsgáin, úgy döntött, hogy színészetet tanul. A Centre Dramatique de l'Ouest-ben képezte magát, majd hét évig turnézott a Théâtre National Populaire-ral, ahol megismerte Monique Chaumette-et, akit 1962-ben vett feleségül. Ebben az időszakban éjszakai klubokban lépett fel humoristaként, Jean-Pierre Darras-szal alkotott duóban: extravagáns parókában XIV. Lajost alakította, Darras pedig Jean Racine drámaírót játszotta vele szemben. Ezekben a szerepekben Charles de Gaulle, Michel Debré és André Malraux politikáját parodizálták. Noiret filmes debütálása (1949) egy feliratozatlan, meg nem nevezett szerep volt a Gigiben. 1955-ben feltűnt Agnès Varda La Pointe Courte című filmjében. A rendezőnő később így nyilatkozott róla: „Olyan tehetségre bukkantam benne, amely ritka egy fiatal színésznél." A tálforma frizurát viselő Noiret egy szerelmes, bánatos fiatalembert alakított a dél-franciaországi Sète halászkikötőjében. Később bevallotta: „Halálosan meg voltam rémülve, csak úgy botladoztam a szerepben – teljesen hiányzom a filmből." Ezután 1960-ig, a Zazie a metróbanig nem is szerepeltették. Miután másodhegedűs szerepeket kapott Georges Franju Thérèse Desqueyroux (1962) című filmjében, valamint a Théophile Gautier romantikus kalandregényéből készült Fracasse kapitányban, a francia filmvilág állandó szereplőjévé vált, ám igazán jelentős szerepet csak 1966-ban kapott, Jean-Paul Rappeneau Az ellenállás egy formája című filmjében. Igazi sztárrá Yves Robert Alexandre le Bienheureux című filmjével vált Franciaországban. „Amikor elkezdtem sikeres lenni a filmekben" – mondta Noiret Joe Leydon filmkritikusnak az 1989-es cannes-i filmfesztiválon –, „ez nagy meglepetés volt számomra. A generációmhoz tartozó színészek – mindazok az 50-60 éves férfiak, akik most a francia filmekben szerepelnek – mindannyian színpadi színészek akartunk lenni. Még olyanok is, mint Jean-Paul Belmondo – soha nem gondoltuk, hogy filmsztárok leszünk. Így az elején csak a pénz miatt csináltam, és mert megkértek rá. De két-három év filmezés után elkezdtem élvezni, és nagyon érdekelni kezdett a dolog. És még most is nagyon érdekel, mert sosem értettem igazán, hogyan is működik. Mármint, mi is az a filmszínészet? Ezt sosem sikerült igazán megértenem." Noiretet elsősorban az „átlagember" karakterére osztották, bár nem habozott elfogadni kontroverzális szerepeket sem, mint például A nagy zsebemben, amely a túlevéssel elkövetett öngyilkosságról szól, és amely 1973-ban botrányt okozott Cannes-ban, illetve 1991-ben André Téchiné, aki Noiret-t a Nem csókolok (J'embrasse pas) című filmben egy melankolikus, idős homoszexuális férfi szerepére szerződtette, aki a fiatal férfitestre vágyakozik rögeszmésen. 1987-ben pedig Az aranykeretes szemüveg című filmben, amely Giorgio Bassani regényén alapul a háború utáni Ferrara szűkös társasági életéről, egy idős, tiszteletre méltó orvost alakított, akit fokozatosan azzal gyanúsítanak, hogy titkos homoszexuális, aki egy gyönyörű fiatalember (Rupert Everett) iránt érez szenvedélyt. Noiret első César-díját A vén puska (Vieux Fusil) című filmben nyújtott szerepéért kapta 1976-ban. Második César-díját 1990-ben nyerte, az Élet és semmi más című filmben nyújtott alakításáért. ...